Amikor elveszítünk valakit, akkor a veszteség következtében összetörik a szívünk. Egy veszteség, egy haláleset miatt darabjaira hullott fájó szívvel hogyan lehetnénk erősek? A fájdalom terhe alatt összeroskadunk.
Mondják ilyenkor, “Légy erős a gyerekeidért!”, „Légy erős a házastársadért!”, “Légy erős a munkatársaidért!” Újra kérdezem: Akinek most törte össze egy veszteség a szívét, mardossa a gyász kínja, akinek darabokban van az élete, egy egész világ omlott össze benne, s talán körülötte is, HOGYAN lehetne erős?!
Olyan „jó tanács” ez (a gyásszal kapcsolatos 6 mítosz egyike), amelyet sokan adunk és kapunk veszteségek kapcsán, s amely valójában nem segít gyógyítani a veszteség fájdalmát, és nem jelent támaszt és vígaszt sem. Annak ellenére, hogy annak szánják.
Az eltűnő rítusok világában, amikor nincs bátorságunk felvállalni a gyengeségünket, a gyászunkat, az érzéseinket, mert már gyászruhát sem öltünk magunkra, ehelyett pont azokat szólítjuk fel, hogy legyenek erősek, akiknek a támogatásunkra, a vígaszunkra lenne szüksége! Azt mondva ezzel nekik, NE ÉREZD AZT, AMIT ÉRZEL!
A gyászruha magunkra öltése, vagy a gyászszalag egy autó antennáján, az elsötétülő profilkép, vagy a gyertya épp azt jelzi, hogy figyelj rám, mert én most nem tudok úgy, mint kellene. Vérzik a szívem. Most nem tudok úgy vigyázni magamra és rád sem, kérlek tedd meg ezt helyettem is! Felkelek ugyan egyik nap a másik után, teszem a dolgom, mintegy automata, de a gondolataim máshol járnak. Akörül forognak, akit elveszítettem… Vigyázz rám! Légy türelmes hozzám! Légy figyelmes velem!
S kérlek, ne bánts, és ne okozz még több fájdalmat azzal, hogy azt mondod: „Légy erős!”, „Szedd össze magad!”
Neked is mondták már, amikor pont vérzett a szíved?
Ha szeretnél búcsút inteni a gyász okozta fájdalomnak, vagy a mások által benned rossz érzéseket keltő, „Légy erős!” és más hasonló, a gyászra adott jó tanácsok által keltett fájdalomnak, lehetséges.
