Számtalan elvárás nehezedik a gyászolókra mind a társadalom, mind önmaguk részéről a gyász időszakában. Ami segítség helyett, csak még nagyobb terhet rak rájuk.
Az ünnep kritikus időszak
Ezen túl az ünnepek – más jelentős időpontok és évfordulók mellett -, egy olyan kritikus időszak, amely különösen alkalmas arra, hogy ingereivel emlékeket és érzéseket ébresszen bennünk az életünk azon fontos személyeivel kapcsolatban, akik haláleset, válás vagy másfajta eltávolodás miatt már nem részei az életünknek.
Ugyan a különböző veszteségek nem összehasonlíthatóak egymással és nem is cél összehasonlítani azokat, lássunk néhány hasznos javaslatot, amely gyászolóként a segítségünkre lehet.
Mindenekelőtt bánjunk olyan szeretettel, türelemmel és együttérzéssel önmagunkkal, mint ahogy egy gyászoló barátunkkal tennénk!
Néhány hasznos javaslat
- Normális és természetes elveszettnek és magányosnak érezni magunkat, amikor veszteség ér bennünket. Hajlamosak vagyunk ilyenkor elszigetelni magunkat a barátainktól, családtagjainktól. Legyen A tervünk arra az esetre, ha egyedül szeretnénk inkább maradni (ekkor is jó, ha legalább fel tudunk hívni valakit telefonon), és B tervünk, ha társaságban szeretnénk tölteni az ünnepet. Bármelyiket választjuk, teljesen rendben van. Akár ötvözhetjük is a kettőt.
- Eldönthetjük mely ünnepi hagyományokat szeretnénk megtartani, s melyiken változtatni. Elkészíthetjük például a szokásos karácsonyi süteményeket, vagy az elhunyt kedvenc ételét, süteményét is a tiszteletére. Tegyük úgy, ahogy nekünk jól esik, és ahogy a lelkünk elbírja. Ne mások elvárásainak akarjunk megfelelni! Minden gyász egyedi, ahogy mi is egyediek vagyunk.
- Kerüljük el, hogy túlterheljük magunkat. Ne egyedül akarjunk mindent megoldani. Merjünk, tudjunk segítséget kérni családtagoktól, barátoktól, hogy testileg-lelkileg ne kimerülten érkezzünk az ünnepre. Az, hogy túl sok feladatot vállalunk magunkra, az nem segít feldolgozni összetört szívünk fájdalmát, csak a tevékenykedések alatt vonja el a figyelmünket az érzéseinkről.
- Legyünk őszinték az érzéseinket illetően. Amikor összejön a család, vagy a barátok, s előjönnek emlékek az előző évek ünnepeiből, nyugodtan meg lehet fogalmazni az örömeinket is, de például valami hasonlót is, ha az van bennünk: „most olyan szomorú vagyok, hogy édesanyám nincs velünk”. Az érzéseink kimondása gyakran jelent segítséget.
- Karácsony a szeretet ünnepe. Szeretgessük meg egy kicsit önmagunkat. Testünket, lelkünket. A feldolgozatlan gyász hatalmas mennyiségű energiát emészt fel. Tegyünk valamit önmagunkért, amiből feltöltekezhetünk, hogy a lelkünk egy kicsit a szeretettől megmelegedjen. A testünkért pedig szintén, valami olyat, ami jól esne neki. Például igyunk egy forró csokit, vegyünk egy forró fürdőt, menjünk el sétálni, imádkozzunk, hallgassunk meg egy szép zenét.
Nem mindenkinek csak az első év fájdalmas
A legtöbb gyászoló számára a haláleset vagy válás utáni első ünnepi időszak a leggyötrelmesebb. Azonban ez nem mindenkire igaz. Sokaknak a második, harmadik és az azt követő évek is nagyon fájóak. Mivel az idő nem gyógyítja be az érzelmi sebeket, a gyászolók gyakran azt tapasztalják, hogy az évek múlásával egyre rosszabbul érzik magukat.
Nem lényeges, mikor történt a veszteség. Ami kulcsfontosságú, hogy a felépülés lehetséges, és megkapjuk az ehhez szükséges hatékony iránymutatást, majd megtegyük a gyógyuláshoz szükséges lépéseket egyiket a másik után.
