Ez a gyászolók egyik leggyakrabban megfogalmazott kérdése.
A különböző helyekről különféle válaszok
Attól függően, hogy kit kérdeznek, különféle válaszokat kapnak, amelyek tulajdonképpen nem nyújtanak számukra hasznos információkat.
- Ha a munkáltatót kérdezik, az a Munka Törvénykönyve alapján azt fogja válaszolni, hogy kettő nap rendkívüli (temetési) szabadság elegendő idő egy közeli hozzátartozó elvesztésének kezelésére, és az újbóli munkába állásra. Más jelentős érzelmi veszteséggel egyáltalán nem foglalkozik. Ez a két nap adhat elegendő időt egy közeli hozzátartozó elvesztésével járó intézni való elvégzéséhez és a temetéshez. Azonban ez vajmi kevés, az érzelmi fájdalom feldolgozásához szükséges időhöz.
- A szakirodalom szerint a kérdésre adott válasz alapján általános szabály nem állítható fel a gyász normális időtartamára. Mégis mindenkinek ismerősen cseng a halál okozta veszteség kapcsán a „gyászév” kifejezés.
Ami azt sugallhatja, hogy egy év „kell”, vagy egy év alatt „letudható” egy veszteség okozta gyászfolyamat lezárása. Ezzel egy olyan elvárást helyezve a gyászolókra, ami csak plusz terhet jelent. A gyászév arra szolgál, hogy ezen idő alatt minden fontos ünnepet, évfordulót (az elhunyt születésnapját, névnapját, házassági évfordulót, karácsonyt…) átéljen a gyászoló az elveszített személy nélkül. Segítve ezzel tudatosítani a történtek véglegességét.
Tévhit: "Az idő minden sebet begyógyít."
Ezekkel a válaszokkal az a baj, hogy megerősítik azt a tévhitet, hogy a „gyásznak csak idő kell”, vagy „az idő minden sebet begyógyít”. Az idő múlásának valójában nincs semmi köze a gyászfeldolgozáshoz. Az idő múlására gyászolóként kétféleképpen reagálhatunk, amely döntő mértékben fogja meghatározni az életünket.
- Az egyik, hogy gyászolóként annyira hozzászokunk a fájdalomhoz, hogy az az életünk részévé válik.
- A másik, hogy érdemi lépéseket teszünk a gyászfeldolgozás irányába, hogy kiszabadulhassunk a fájdalom szorításából.
Az segít, amit önmagunkért teszünk
Tehát, hogy meddig tart a gyász, az szorosan összefügg azzal, mit teszünk gyászolóként magunkért a múló időben, hogy jobban legyünk és feldolgozzuk veszteségünket. Ha csak azt várjuk, hogy „az idő meggyógyít” csalódni fogunk. Az idő múlása önmagában nem fogja meggyógyítani összetört szívünket.
A gyász időtartama azzal függ össze, mit teszünk magunkért ez alatt az idő alatt. Teszünk-e hatékony lépéseket tényleges gyógyulásunk érdekében.
Az első év gyorsan el is telhet az ügyintézések, első évfordulók miatt. Az igazán nehéz időszak és a csalódás ezután következhet. Amikor már nincs hivatalos ügyintézés, a hagyatéki eljárás is lezárult, eltelt a „gyászév”. A gyászoló az idő múlása révén „várja”, hogy jobban legyen, de az érzések és a gondolatok még ugyanúgy kavarognak benne ezután is. Az idő múlása nem gyógyította be összetört szíve fájdalmát.
Ez lehet az a pont – ha eddig még nem tette meg -, amikor elérkezik oda, hogy segítséget keressen.
