A gyász
A gyász normális és természetes reakciónk arra, amikor valamilyen veszteség ér bennünket. A gyász mindazoknak a gyakran merőben ellentétes érzelmeknek az összessége, amiket egy nagy változás vagy életünk addig megszokott rendjének fölborulása okoz.
Mit értünk ellentétes érzelmeken? Ha egy szerettünk hosszan tartó súlyos betegségben elhalálozik, lehet hogy a veszteség mély fájdalma mellett még egy kis megkönnyebbülést is érzünk, hogy a szerettünknek nem kell többet szenvednie. Ez pozitív érzés, még akkor is, ha valakinek a halálához kapcsolódik.
A gyászt általában halálesethez kötjük, és életünk általános történéseit gyakran nem fogjuk fel gyászolni való veszteségként. Pedig az igazság az, hogy ezek is gyászreakciót indítanak el bennünk. Ilyenek a válás, a szakítás, egy romantikus vagy baráti kapcsolat vége, a munkahely elvesztése/váltás, a költözés, a nyugdíjba vonulás, a gyermekek kirepülése, a bizalomvesztés, az egészségi állapotunkban történő nagy változás, a gazdasági helyzetünkben bekövetkező nagy változás (akár pozitív, akár negatív irányban) stb.
Tévhitek a gyásszal kapcsolatban
Teljesen természetes az, amikor valakit veszteség ér, és keresi a kapaszkodókat. Bár számos tévhit van a köztudatban a gyásszal kapcsolatban.
Az egyik legerősebb hiedelmünk a gyásszal kapcsolatban talán az, hogy „idővel könnyebb lesz”. Vagyis önmagának a múló időnek tulajdonítjuk a gyógyító hatást, ami majd enyhíti szívünk fájdalmát, amit a veszteség okoz. Ám amint arról már korábban is írtam, ez önmagában nem igaz.
A gyász szakaszai
A gyász szakaszairól, fázisairól szóló elméletek is ezt sugallhatják, hogy csak idő kell, és ezeken a meghatározott szakaszokon szükséges csak végighaladni a sikeres gyászfeldolgozáshoz. A gyásznak azonban nincsenek mindenkire érvényes, meghatározott időrendi sorrendben egymást követő szakaszai.
A gyász szakaszolási modellek közül legismertebb Elisabeth Kübler-Ross szakaszolási elmélete:
1. Tagadás
2. Düh
3. Alkudozás
4. Depresszió
5. Elfogadás
A gyász szakaszokat övező félreértésekről, ő maga így ír utolsó könyvében (On Grief and Grieving):
„A szakaszokkal soha nem az volt a szándékunk, hogy zavaros érzéseinket segítsék rendezett csomagokba elhelyezni. Ezek a veszteségre adott olyan válaszok, amik sok embernél előfordulnak, de nincs tipikus válasz a veszteségre, mint ahogy nincs tipikus veszteség sem. A gyászunk éppen annyira egyedi, mint az életünk az. … A (szakaszok) eszközök, amelyek segítenek keretbe helyezni és azonosítani azt, amit érezhetünk. Azonban nem állomások valamilyen lineáris idővonalon a gyászban. Nem mindenki megy keresztül mindegyik szakaszon vagy ugyanabban a leírt sorrendben.”
Általános gyászreakciók
A gyásznak bár nincsenek szakaszai, de vannak általános gyászreakciók, melyeket a gyászolók tapasztalhatnak egy veszteséget követően:
Csökkent koncentráció: Az az állapot, amikor annyira el vagyunk foglalva a veszteség körüli gondolatainkkal, hogy minden más dologban szétszórtak vagyunk.
Elérzéstelelenítettség érzése: A váratlanul kapott veszteség hírére adott első reakciónk, amikor megtudjuk, mi történt. Majdhogynem „sokkos” állapot, mintha érzéstelenítőt kapnánk. Ez lehet fizikai, de érzelmi is. Mintha „nem éreznénk semmit”, még szomorúságot sem, sírni sem tudunk, csak ürességet érzünk. Ez az állapot egyénenként változhat, pár perctől néhány óráig tarthat.
Alvászavarok: A gyászolók gyakran vagy nem tudnak aludni, vagy többet alszanak, mint veszteségük előtt.
Étkezési zavarok: Van olyan gyászoló, aki elveszíti étvágyát és nem megy le semmi a torkán, s van olyan, aki viszont sokkal többet kezd el enni, mint azelőtt.
Érzelmi hullámvasút: A gyászolók érzelmei percről percre is változhatnak, mégpedig nagy erővel. Ezek az erős kilengések gyakran vezetnek érzelmi és fizikai kimerültséghez.
A gyásszal kapcsolatban nincsenek kőbe vésett tények. Nincs egyetlen gyászreakció sem, ami annyira általános, hogy mindenkire, vagy akár legtöbbünkre is érvényes lenne. Csak egyetlen megcáfolhatatlan igazság létezik a gyásszal kapcsolatban:
Minden gyász egyedi, mert minden ember egyedi.
