Amikor veszteség ér bennünket – különösen, ha előtte még imádkoztunk is azért a valakiért -, megrendülhet a hitünk Istenben, vagy el is veszíthetjük az Istenbe vetett hitünket. Bekövetkezhet egy bizalomvesztés Isten iránt. Előfordulhat ez akkor is, ha tragédiák sorozata jellemzi az életünket, s ott van bennünk a kérdés, „Hogy engedhette ezt meg Isten, hogy ez megtörténjen?”, „Ha igazán szeretne, ezt nem engedte volna meg!”.
Hívő emberként azonban ott van bennünk a gát, ami visszatart bennünket attól, hogy a negatív érzéseinket megfogalmazzuk Vele szemben, mert Ő a Teremtő, mi pedig a Teremtmények vagyunk, s hogy jövünk mi ahhoz, hogy ilyet tegyünk? Ehelyett kifelé talán uralkodunk magunkon, mást kommunikálunk, befelé pedig gyűlik bennünk az értetlenség, az elfojtott harag, a düh, a vád, az indulat, a bizalmatlanság, ami rombolja a kapcsolatunkat Istennel, s alááshatja az egészségünket is.
Az ezekkel a kérdésekkel való foglalkozásnak, ezeknek az érzéseknek a megfogalmazásának és kimondásának is helye és létjogosultsága van a Gyászfeldolgozás Módszer® programban.
Miért? Mert talán segít megfogalmazni és kimondani a kimondhatatlant…
Mert talán segít letenni mázsás súlyokat, amiket oly rég óta cipelünk…
Mert, talán segít visszatalálni a hitünkhöz… Istenhez…
